Az első faprojektek megvalósításához nem drága gépparkra, hanem az anyag megismerésére és türelemre van szükség. A kezdeti sikerek titka a precíz kézi szerszámok és az alapvető mérőeszközök használatában rejlik, hiszen a gépek nem helyettesítik a rutint. Érdemesebb fokozatosan, a feladatok nehezedésével fejleszteni a készletet, mert a valódi tudást a gyakorlás és a kézi mozdulatok feletti uralom adja.
Amikor megszületik az elhatározás az első saját faprojekt megvalósítására, az út szinte biztosan a legközelebbi barkácsáruházba vezet. A polcok között állva könnyen rátör az emberre a bőség zavara: csillogó körfűrészek, hatalmas állványos fúrók és bonyolult marógépek. Az igazság azonban az, hogy az első sikerekhez (legyen szó egy kerti padról, virágládáról vagy egy egyszerű polcról) meglepően kevés eszközre van szükség.
Gyakori hiba komoly összegeket költeni szerszámokra még azelőtt, hogy az első deszka félbe lenne vágva. Ez amellett, hogy a pénztárcát terheli, egyfajta hamis biztonságérzetet is ad: azt a hitet, hogy a gép elvégzi a munkát az ember helyett. A fa megmunkálása azonban a kézben és a szemben dől el. Az elején a legfontosabb megérezni az anyagot: tudni, mennyire kell rányomni a fűrészt, vagy hogyan viselkedik a rost, ha keresztbe vágják. Ehhez a legegyszerűbb kézi szerszámok a legalkalmasabbak.
Egy jól működő műhelyben a munkák nagy része ugyanazzal a néhány eszközzel készül. Minden a pontos jelöléssel kezdődik: egy masszív mérőszalag és egy fém derékszög nélkül nem érdemes elindulni, hiszen a milliméterek is számítanak. A vágáshoz egy jó minőségű japán fűrész vagy egy finomabb fogazású kézifűrész a legalkalmasabb; ezekkel tiszta és követhető vonalakat lehet kapni. Bár a kézi csavarozásnak megvan a maga hangulata, egy fúró-csavarozó az az elektromos segítség, ami már az elején is sokat hozzátesz a haladáshoz.
Ami felett sokan átsiklanak, az a szorítók kérdése. Ragasztásnál vagy rögzítésnél ezek pótolják a hiányzó kezeket, így legalább négy-öt darabbal érdemes számolni a kezdésnél. Végezetül egy éles véső elengedhetetlen, amivel a kisebb pontatlanságok könnyen korrigálhatók.
Sokan tartanak a kézi fűrésztől, mert félnek, hogy nem lesz egyenes a vágás. Ilyenkor jön a szóba egy drága gérvágó gép. Egy gépet azonban ugyanúgy be kell állítani, ismerni kell a korlátait, és rossz mozdulattal sokkal gyorsabban lehet javíthatatlan hibát véteni. A kézi szerszámok lassabbak, de ez a tempó ad időt a gondolkodásra és a korrekcióra. Aki megtanul kézi fűrésszel pontosan dolgozni, az a tudást később minden komolyabb gép használatánál kamatoztatni tudja.
Az asztalosságban a legjobb, hogy nem igényel azonnal komplett üzemet. Egy kisebb tárgyhoz bőven elég az alapfelszerelés, a fejlődéssel pedig jönnek majd az újabb igények.. Így nem egy halom kihasználatlan gép áll majd a fal mellett, hanem egy olyan készlet épül fel, amelynek minden darabja ismerős és magabiztosan kézre áll.
A fa tanít, a szerszám pedig csak segít ebben a folyamatban. Nem a drága gép teszi a jó munkát, hanem a figyelem és a gyakorlás.
